Történeti visszatekintés

Koltó első írásos említése 1405-ből való, s a leleszi konvent okiratában található.
Koltó nevének eredetét illetően megoszlanak a vélemények. Egyesek a kohó szóval hozzák összefüggésbe. Szerintük a falu alapítói szénégetők voltak, ezt bizonyítják a falu határában ma is megtalálható, földbe ásott, szénnyomokat tartalmazó üregek.

Másfél évszázadon át a környék falvai a Kővár várát uraló Drágffy család birtokában voltak. 1549-ben, amikor is Kővár uradalmát különálló részként említik az okiratok, Koltó-Katalin több más helységgel együtt Districtus Kővárhoz tartozik.

Egyes feltevések szerint a helységben már a XVI. század második felében (1565) egy régi kis templom volt, amely 1658-ban leégett. A templom korai létét igyekszik alátámasztani az a tény, hogy 1604-től már ismeretesek azon prédikátorok nevei, akik Koltó-Katalin egyházközségben végezték áldozatos munkájukat. 1662-ben az erdélyi fejedelem Kővár kapitányává nevezi ki Teleki Mihályt (1634-1690),
aki céltudatos birtokszerző politikával szerzi meg sorra a várhoz tartozó falvakat (Szakállasfalva és Hosszúfalu mellett Koltót és Katalinfalvát is),  megalapozva ezáltal a család vagyonát.

A falu központjában álló barokk stílusú kastélyt Mária Terézia uralkodásának idején (1740-1780) építtette gróf Teleki József. 1821-ben már felújítják a kastély épületét.
Az 1789-1810-es évekből származó Koltó-Katalinfalu-i református egyház anyakönyvéből kitűnik, hogy a XVIII. század végén e községben egy erős és egységes református közösség élt, amely a falu gazdasági, társadalmi és kulturális életében döntő szerepet játszott.

A XIX. század elején a falu lakosainak sorában a magyarok mellett felbukkannak a romák is. A meglévő egyházi anyakönyvekben az első roma családok az 1804-1805-ös években vannak először feltüntetve, míg az adólajstromokban 1826-tól.
1845-ben a huszonötéves Teleki Sándor, a későbbi szabadságharcos és ezredes, író veszi át a koltói kastély és a hozzá tartozó birtok irányítását. Az ifjú gróf közben Kővár vidékének kapitányaként fontos szerepet vállal Szatmár megye politikai életében.

1846-47-ben – a „vad gróf” vendégeként -  többször is megfordult a településen a kor híres költője, Petőfi Sándor. A látogatások közül legemlékezetesebb az 1847 szeptember 9. és október 19 közötti időszak, amikor a költő ifjú hitvesével, Szendrey Júliával itt töltötte életének legboldogabb napjait, a mézesheteket.

Koltón 33 új verssel lett gazdagabb a magyar irodalom, melyeknek többsége a a híres somfa alatti kőasztalnál íródott.

Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc idején Teleki Sándor Bem József tábornok főintendánsaként küzd a szabadságért, a bukás után száműzetésben él (Párizs, Jersey, Guernesey szigete, Olaszország). Olaszországban feleségül veszi egy francia tábornok leányát, Litez Tivervald Matildot, majd hazatér Koltóra.
Végső akarata szerint az öreg somfa alá temették az 1892-ben elhunyt Teleki Sándort. 1936-ban a család óhajára a falu köztemetőjébe vitték át a “derék ezredes” földi maradványait.

A koltói birtok utolsó gróftulajdonosa Teleki János volt, aki  családjával együtt 1937-ben hagyta el örökre a falut.
1939-ben tartották az első Petőfi ünnepséget Koltón.
A második világháború után a kastélyt székely menekültek szállták meg, akik csak évek múlva hagyták el az épületet. Ezután a mezőgazdasági termelőszövetkezet székhelye lett.
1948-tól a kastély emeleti részén kultúrház működött, a földszinten pedig óvoda és iskola.

1960-ban a kastély emeletének egyik termében Petőfi emlékszobát hoztak létre.
1970-ben felépült a falu művelődési háza.
1984-ben a kommunista hatalom betiltotta a Petőfi ünnepséget.
1990-ben újra szabadon ünnepelhettünk.
1998-ban a kastélykertben került sor Petőfi Sándor és Szendrey Júlia páros szobrának felavatására.

1999-ben elkészült az I. és II. világháború koltói mártírjainak emléket állító kopjafa is.
2000-ben átadták rendeltetésének a református gyülekezeti házat. A települést vezetékes földgázzal, kábeltelevízióval és telefonhálózattal látták el.
2004. április 15-én Koltó, hosszú évtizedek után függetlenítette magát Szakállastól, és újra községgé alakult. Közigazgatásilag a szomszéd falu, Katalin tartozik hatáskörébe.